Chapter 1 - Kezdetek kezdete

Gyönyörű napsütötte reggelre ébredtem. A nyitott ablakomon keresztül az enyheszél virágillatot szállított a szobámba még az én tompa orromat is eltelítette a kellemes érzés. Szép lassan kinyítottam a szemeimet majd álmosan ásítottam. Nem volt erőm felkelni, hisz még volt időm az indulásig. Elég sokáig csak feküdtem az ágyban mint Csipkerózsika aki várja a hercege csókját amitől újra felébred és erőre kap, de az én hercegem nem jött, mert nem is létezett. Így a szobámban egyedül maradtam a gondolataimmal. Elöntött a félelem. Talán soha életemben nem féltem még semmitől ennyire. Mi lesz akkor ha odarepülök és azt mondja, hogy nem akarja velem eltölteni ezt az időt, mert nem vagyok neki szímpatikus?!  S ha azt mondja, hogy ő nem is az apám csak szimpla jó indulatból mondta ezt èdesanyámnak? Rettegek attól, hogy délután találkozom az eddig életemben nem látott èdesapámmal és családjával. Sóhajtottam. Ahogy ezeken gondolkoztam görcsölni kezdett a hasam. Kintről anya hangja és léptei szűrődtek be a csukott ajtón.
-Jól van, persze! Akkor kimentek elé a reptérre? Köszönöm Soixhiro (Szóicsiró)! Akkor majd érkezik! Rendben! Minden jót!-telefonált. Tudom, hogy nem szép dolog a halgatózás de ha úgy vesszük akkor nem is csináltam azt, mert ő túl közelállt az ajtómhoz és hangosam beszélt szóval az ő hibája, hogy hallottam.
-Katherina kicsim ideje felkelni.-nyitott be anya.
-Fent vagyok.-motyogtam.
-Akkor igyekezz jó?-eresztett egy mosolyt. Ha anyára ránéz egy idegen akkor azt hiszi, hogy ügyvèd mert olyan hivatalos a megjelenése, pedig csak titkárnő.
-Persze.-ásítottam. Elindult lassú léptekkel az ajtó fele majd mikor elhagyta a szobám területét becsukta maga után az ajtót. Erőt vettem magamon és kiszálltam az ágyból. A fürdőfelé vettem az irányt. Kifèsültem hosszú szöke hajamat. Megmosakodtam és felöltöztem. Nem túl kihívóan, de csinosan. Két óra múlva már a reptéren voltunk.
-Hívj bármikor! Ha haza akarsz jönni csak szólj!-kezdett bele anya a monológba.-Kislányom beszéltem apáddal ha gondolog akkor Japánban leéretségizhetsz.-mosolygott.
-Ööö...erre nem tudom mit mondjak!-lepődtem meg az elöbb hallottakon.
-Majd eldöntöd.-szorított magához.
-Anya...LEVEGŐT!-próbáltam eltolni, mert annyira szorított, hogy nem kaptam levegőt.-Szeretlek.-mondtam mikor kicsit engedett a fogásból.
-Én is!-elengedett.-Vigyázz magadra!-adott puszitt az arcomra. Elindultam a gép felé. Szivem a torkomban dobogott. Innen már nincs visszaút.

Eközben Japánban.

-Micsoda jól kidolgozott tréfa...-dörmögtem az orrom alatt.

~Az az ember, akinek nevét e füzetbe írják, meghal.
~A bejegyzett személy emberi mértèkegységben számított  40 másodperc múlva meghal szívrohamban.
~Nincs hatása, ha az író nem ismeri a bejegyzendő személy arcát. Következésképp azonos nevű személyekre hatást elérni nem lehet.
~ Ha a név bejegyzésétől emberi mértékegységben számított 40 másodpercen belül feltüntetik a halál okát, a halál aszerint következik be.
~ A halál okának mellőzése esetén a bejegyzettekkel szívroham végez.
~ A halál okának feltüntetése esetén további 6 perc 40 másodperc áll rendelkezésre a halál körülményeinek részletezésére.
~ Attól a pillanattól fogva, hogy a füzet az emberek világába kerül, oda is tartózik.
Olvastam a "Death Note" felíratú füzet használati utasítását.
-Nem vagyok normális...-vakartam meg a fejemet. Az iróasztali fiókomat kíhúztam, kerestem egy újságot. Amit meg is találtam. Végig lapoztam. Megtaláltam amit kerestem, egy bünöző nevét és képét. Minden újságban van ilyen. Elővettem egy tollat és feljegyeztem Larry Kazakage.