Két hete vagyok Tokyoban
lassan kezdem megszokni ezt a furcsa helyzetet. Light még mindig
seggfej, Ginát imádom, Apa nagyon aranyos és tényleg próbálja behozni a
lemaradását velem kapcsolatban, de nagyon sokat dolgozik van úgy, hogy
napokig nem jön haza. Ez nekem nagyon szokatlan, de Jade és a többiek
már hozzá szoktak. Valami nagy ügyön dolgoznak aminek ő a vezetője csak
annyit mondott róla, hogy az ember úgy öl, hogy a közelében sincsen az
áldozatának és nem fegyverrel végez vele. Félek... Ez a hely tele van
rossz emberekkel minden utcasarkon olyannal találkozhatsz akinek ha a
szemébe mersz nézni pórul jársz. Ma is mint ahogy minden nap 'otthon'
voltam. A kikapcsolt televizióra meredtem és gondolkodtam. Csak Light
van a házban, de ő bezárkozótt a szobájába. Csengetés törte meg a
csendet, amitől annyira megijedtem, hogy pár centire felugrottam a
kanapéról.
-Ki ne nyisdd!-harsogta Light és végig száguldott a lépcsőn.-Tudod az be
kell kapcsolni, tudod megfogod a távirányítót és azt a nagy piros
gombot megnyomod...lehet Brooklynban nem tanítottak meg rá..-mutatott a
TV-re mikor az ajtóhoz ért. Inkabb nem szóltam semmit erre a kis
csipkelődés szerűségre csak megforgattam a szemeimet. Sóhajtott és
kinyitotta az ajtót.
-Jó reggelt!-egy vékony női hang szűrődött be.
-Szia Daisy!Gyere be!-mosolygott. Hogy mit csinál? MOSOLYOG őszintén.
Hát ezt nem hiszem el szerelmes a majom. A lány átlépte a küszöböt és
megpillantott. A mosoly ráfagyott az arcára.
-Szia-fordítottam felé a fejemet.
-Ne foglalkozz vele! Apám állítólagos lánya..-legyintett.
-Seggfej-köhögtem. Gyilkos szemeket meresztett rám amitől olyan
idegesítően mosolyognom kellett.
-Menjünk a szobámba-megfogta a kezét és húzni kezdte a lépcső
fele.-Mutatnom kell valami nagyon érdekeset!-hangja izgatott volt,
mintha valami felbecsülhetetlen dolgot talált volna. Megráztam a
fejemet. Nagyon kíváncsivá tett vajon mit akar neki mutatni amitől
ennyire izgatott lett? Muszály lesz megtudnom. Ajtó csapódás jelentette,
hogy bementek. Bekapcsoltam a TV-t, hogy ne legyen feltünő amit végre
akarok hajtani. Óvatosan felálltam és lábujjhegyen fellépkedtem a
lépcsőn egészen Light szobájáig. Letérdeltem az ajtó elé. Jobb fülemet
az ajtónak tapasztottam, hallgatóztam. Az egyik legrondább dolog amit
valaha csináltam, de ez az Ő hibája miért előttem mondta?!
-Valami emberfelettit találtam-suttogta féltestvérem, így még nehezebb
kivenni amit mondd.
-És mégis mi lenne az Light? Csillámpóni vagy Egyszarvú?-gúnyolódott a
lány. Egyre jobban kedvelem csak csinaljon még ilyeneket.
-Nem!-ideges hangja szűrődött ki.- Ez egy dolog amivel megtisztíthatom a
világot a gyilkosktól.
Hisztérikus nevetésben tört ki a Daisy, amitől nekem is kuncognom
kellett. Light reggel biztos begombázott. Vissza folytottam a nevetést.
-Hallgass!-harsogta.
-Tessék?-kérdezett vissza.
-Nem neked mondtam...-magyarázkodott Light
.
-Ha ilyen vagy. És nem tudsz értelmes dolgokról beszélni jobbnak látom
ha elmegyek-járkálás hallatszott. Befutottam a szobámba ügyelve, hogy a
padló ne nyikorogjon.
Vajon miről beszélhetett Light? Nagyon érdekel.
